28/01/2011

Burns vacsora

Végre igennel fogok tudok válaszolni a sokak által feltett kérdésre: ettem-e már haggist? Mivel tavaly a skót lakótársam azt javasolta, hogy azt a Burns supper-kor egyem, így idáig vártam és vártam. Nem mintha óriási vágyat éreztem volna arra, hogy haggisszel tömjem maga,de azért kiváncsi voltam.
Idén is eljött január 25, mint minden évben, így nem volt kibúvó. A dingwall-i Cockburnstől(díj nyertes haggis készítő) érkeztek, így a minőség garantálva volt. Haggis mellé még neeps&tatties is dukál- a Google segítségével kiderítettem, hogy ez krumplipürét és Rutabaga-pürét jelent. Plusz, az elmaradhatatlan whisky szósz- ami egy hagymás tejszínes szósz whiskyvel meglocsolva (ezt a tejszín miatt én kihagytam,de biztos jó )


2 féle mód van az elkészítésére- megfőzni (mint itt a képen) vagy megsütni. A 3-ból egyet megfőztünk, de utána inkább azt is megsütöttük, mert úgy valahogy bizalom gerjesztőbb volt.
A végeredmény nagyon finom lett! Teljesen megdönbetett az ízek harmóniája. Így bátran kijelenthetem, szeretem a haggist!
Mivel este nem szeretek fotózni, így a maradékot próbáltam megörökíteni: alsó réteg krumplipüré, majd haggis és a tetején rutbagapüré. Mindenkinek ajánlom, akár külön külön is. A rutbaga (swede) számomra egy új gyökeres zöldség, ezt is nagyon szeretem. Kicsit édeskés, de könnyebb mint a krumpli vagy sütötök.
A képekről, tudom nem túl bizalom gerjesztő, az első kettő a főtt haggis, az utolsó a nyers. Amikor csak simán sütőbe tettük csak befóliáztuk és 40percig sütöttük,majd még 10 percre vissza, már ketté vágva, egy kis fokhagymával, így jó ropogós lett.


No comments:

Post a Comment